Versenynapló és élménybeszámoló
Hyosung Racing Team

Azzal kezdeném, hogy ne várjatok tõlem precíz elemzéseket, vagy nagyon pontos adatokat.Ha valamit eltévesztettem, szóljatok, és kijavítom.

Annak, aki még nem ismerné, a történetet az elejérõl kezdem. Mert sokakban felmerül a kérdés, hogy minek versenyezni egy veterán megbízhatóságin? Ez a verseny bizony valóban komoly verseny a szó szoros értelmében. Az igazán szakmabeliek tudják, hogy száraz kuplung, spéci karbi, tuning hajtókar, erõsített dugattyúk kerülnek egy-egy régi mociba, és hosszú mûhelyidõket szánnak rá a lelkes csapatok, hogy komoly teljesítményeket tudjanak elérni ezekkel a régi vasakkal. A versenyt megnyerõ motor éppen ilyen teljes tuningos Pancsi volt, és a két-ütem + kéthenger ill. a kb 120 kg saját tömeg bizony komoly ellenfél egy utcai 155 kg-os HYOSUNG GT250-nek: persze errõl nekem fogalmam sem volt, amikor a fórumon egy online vita során Bíró Gabi az "arcomba vágta a kesztyût", miszerint nyomjunk le egy Kunmadárt, ha bizonyítani akarunk, amire rögtön igent is mondtam, mostmár tudom, mekkora kockázat volt ez - és nagyon hálás vagyok ezért neki, mert az ötlet is, és a lehetõség is rajta, illetve az MZ klubon keresztül érkezett. Persze a veterán csapatok inkább egymással versenyeznek, hiszen egy új (valójában 5500 km-t futott) HYOSUNG motor nem lehet egy kategóriában velük - de azért mégiscsak úgy alakult, hogy figyelemmel kísérték a szakma nagyjai az általuk kimondhatatlan márkájúnak titulált kis GT szereplését.


Itt kezdõdött tehát, erre a felvetésre nem lehetett nemet mondani, ez volt a kesztyû, amit TELJESEN JOGOSAN dobott arcunkba Semi. A kiragadott szöveg a www.hyosungklub.hu HYOSUNG GT650 topic 310.-es bejegyzése. Két nevet kivettem belõle, akiknek Semi válaszolt éppen, de ez it lényegtelen.

De térjünk vissza a történethez. A vita nyomán, amely mintegy 3 héttel a verseny dátuma elõtt történt, megkerestem a Kunmadarasi verseny rendezõségét, hogy indulhatunk-e az idei 24 óráson az X kategóriában. Mivel nem kaptam választ, ezért visszakanyarodtam Semihez (alias Biró Gábor), hogy nem jutok be, valószínûleg tele vannak. Erre válaszul Semi és Bambi (Iván Árpád, motor-polihisztor, de tényleg) eljöttek hozzánk, és Bambi hihetetlen módon felajánlotta, hogy a saját nevezését, ami MZ-re szólt, és fiait (az MZ-s versenyzõket, Kutrik Zsombort, Bán Leventét, Vincze Sándort), hogy átengedi a HYOSUNG csapatnak. Azonnal felhívta a rendezõt, Lovas Sándort (az õ honlapja a www.vmm.hu), aki gálánsan elfogadta régi ismerõse kérését a csapat módosítására, annyi kikötéssel, hogy max. 250 cm3-es géppel indulhatunk. Hoppá! A GV250 szóba sem jöhetett a kanyarok miatt, csakis egy GT250Naked maradt, amivel indulhattunk. A GT-kbõl egy darab új sem volt éppen raktáron, és amúgy sem lett volna idõ bejáratni egyet, így hát maradt Hegedûs Peti fõszerelõnk szolgálati motorja, ami addigra már 5000-nél is több kilométert kapott, nem éppen kímélõ üzemmódban, ahogy ez a szolgálati gépekkel szokás. Az idõ szorított, egyetlen Kalocsa-Ringen eltöltött vasárnapi edzést tarthattunk a kis GT-vel, aminek nyomán a motor megkapta az egyetlen tuningot, egy GT650 hátsó gátló belsejét ( a rugó maradt)- ami viszont a versenyen túl keménynek bizonyult, de más gátlónk nem volt erre a célra, és a gyárinál versenyre jobb volt így is.

A Kalocsa-Ringen eltöltött körözgetés nyomán határozott meggyõzõdésemmé vált, hogy ezzel a csapattal a jószerencse hozott össze. Zsombor és Levente rendkívül kifinomultan motoroztak, de nagyon tempósan. Itt edzett még Petike, a fõszerelõnk is, aki szintén szépen borította a kanyarokat. Vincze Sanyi viszont nem ült a motoron, ami a verseny során megbosszulta magát, és komoly jelzésértékkel bír a jövõre nézve a versenyre való felkészülés és edzés szükségességét tekintve.

A dolgos hétköznapok teltek, míg nem elérkezett a verseny napja, így hát felpakoltuk a motort, 150 liter benzint, a törhetõ alkatrészeket, fékbetéteket, és szombat reggel elindultuk a nagy ismeretlen felé.


Kunmadaras 34. hangár - korábban orosz laktanya és repülõtér, ilyen bunkerek tucatjai állnak a 800 (!) hektáros területen

A pálya is ilyen: kockás, huplis, fûcsomós


A volt orosz laktanya iszonyatos területen fekszik, az üresen álló épületek és hangárok látványa döbbenetes, felidézi a pazarlást, amit az oroszok katonai jelenléte jelentett. Persze ez most jól is jön, hiszen van hol motorozni, és közel van Karcag, ahol jó a kórház - és amint az bebizonyosodott, erre szükség is volt, mert az eddig megtartott 24 órás versenyekhez viszonyítva nagyon sok volt a sérülés, de errõl késõbb...

A versenyzõink közül Zsombor ott aludt, mintegy lelkileg ráhangolódva a versenyre, vagy mert így esett jól neki. Levente édesapjával érkezett, kicsit korábban, mint mi. Leérkezésünkkor egy Pannóniás srácot már ápoltak a mentõsök, aki egy beállítást követõen ruha nélkül kiment tesztelni, és a célegyenesben eldobta a Pancsit, és leadott kb tíz deka hámsejtet a betonra. Huha!

A depo sátrak már álltak mindenütt, mire mi leértünk (kb délelõtt 10 óra), sokan napokkal elõtte itt voltak, edzettek, állítgatták a gépeket, satöbbi. Minket csak a Motorrevü fõszerkesztõje, Paulovics Imi tudott "túlszárnyalni", a 12.00 órás beérkezéssel, amikoris még nem volt egyben a motorjuk.
Persze ez nem szermrehányás, sõt.


HOGY IS VAN EZ A RÚD? DEPO sátor építése, a képen balról haladva Király Gabi szerelõ, aztán Kutrik Zsombor,
illetve Vincze Sanyi versenyzõk

A veterán gépek és az induló csapatok között szétnézve bizony még laikusként is láthattam, hogy nagyon komoly felkészüléseken vannak túl és komoly versenytapasztalatokat tudnak magukénak az oldtimer istállók. Ugyanakkor a reményeink megvoltak azáltal, hogy Bambi a versenyguru a karmesterünk, és a tehetséges fiatal versenyzõink fognak körözni.


DOBOGÓSAK LESZÜNK! A csapatfõnök és motorguru, Bambi bizakodó volt az elejétõl kezdve.
Mostanra a Hyosung Racing Team adu-ásza is egyben. A háttérben az abszolút 3. helyet elérõ
MZ-sek, akik a 32. helyrõl a harmadikra küzdötték fel magukat - fantasztikus teljesítménnyel

Mire a sátrat és a "cubehõröket" kipakoltuk, 12 óra körülre járt az idõ, és az esõ is eleredt.
Egyik versenyzõnk, Vincze Sanyi még nem is ült a motoron, a vizes pályára is ki kellett küldeni, hogy
ismerkedjen a géppel, illetve azért is, hogy eldönthessük, menjünk-e más áttételû elsõ lánckerékkel,
mint a gyári, amiben elég hosszú az ötödik, és ez pályán nem biztos, hogy elõny. A rövidebbet válasz-
tották a fiúk. A kijelölt pálya eléggé technikásra sikerült, összesen 3.2 kilométer volt egy kör.


5430 km eddig utcán, itt még sérülésmentes a gép.

Vincze Sanyi, Debrecenbõl, kemény gyerek, az tuti. Nézzétek a ruhát.


Elsõ üléspróba, pár órával a verseny elõtt. A háttérben járókelõk



NEM JÓ ÍGY A KORMÁNY 24 ÓRÁIG! Néhány edzéskör után a versenyzõk magasabbat kérnek Bambitól.
Levente és Gábor H2O pótlást hajt végre.


Bizony a veterán gépekhez magas szerelési felkészülés kell - 2 óra a versenyig, de a blokk még nem megy



Edzéskörök, technikai értekezlet, esélylatolgatás


MIBE UGROTTUNK BELE, ÚRISTEN.... itt még nem láttam az alagútban a fényt.


Felkerült az MZ kormány, kb 14.00 órakor


Hegeda is kimegy edzeni, õ motorozott a legtöbbet a GT-vel, de amatõr, és Kunmadarast még képen sem látta
Esik.


Bambi már az edzésen kiment köridõket mérni. Még ekkor is dobogót emlegetett.


15.30 perc, még fél óra a rajtig. Akkora a víz, hogy esõgumi kéne.
A srácok csúszkának a gyári koreai Shinko gumikkal, pedig kell a forszírozott kanyarsebesség a jó idõhöz.
Igy hát megvágjuk a gumit.


Az utolsó cigaretta, amit ebben a sátorban engedtünk elszívni, 150 liter benzin van 20 centiméteres közelben.
A csodálkozók (rajongóknak nem nevezhetem mindegyikõjüket, sokan csak számokat mondtak egytõl ötig, amivel
a HYO összes futott órájára próbáltak tippelni) ) egész nagy seregben gyûltek össze.
Bambi túl van a második kávén is.


15.55 perc, rajt elõtt.

A transzponder felkerül a gépre, az edzés már fél órája véget ért.
A rajt elõtti percekben láthatóvá válik, hogy mégsem lesz esõ, ami nagyon jól jön a csapatnak,
mert nem készültünk speckó gumikkal, ami hiba volt. Nagyon meg akartuk mutatni, hogy minden
a gyári, de ez éppen a gumik esetében értelmetlen, hisz az utcai és a verseny körülmények nagyon
eltérõek, a verseny rendkívül szélsõséges, határon való motorozást kíván - géptõl és embertõl egyaránt.

Elsõ versenyzõnk Levente, aki az utolsó helyrõl rajtolhatott a szabályok értelmében. A megabrutál az volt,
hogy az elsõ körben a harmadik (!) helyen fordult a célegyenesre, majd hamarosan a második helyre
állította be a gépet, amely végeredmény - heroikus küzdelem árán - végig megmaradt.


A versenyzõk nem a motoron ülve, hanem a pálya szélérõl a motorra futva indulhattak


A mezõny, hátulról elõre tekintve


5530 km, tehát 100 kilométer edzés volt, ami kb 30 kör. Középen a transzponder, ami késõbb oldalra került.



Hegeda tartja a motort, ami nem lehet beindítva, a versenyzõ a másik oldalról fut be, és saját maga kell, hogy
a gépet elindítsa. Ez nem nekünk, hanem érthetõen néhány veterán masinának okozott inkább gondot.


A rajt.



Elsõ körök - javuló idõk. A 24 óra nagyon-nagyon sok idõ úgy, hogy körbe-körbe mész egy 3.2 km hosszú pályán.

Nem tudom, hogy nyugodt legyek, vagy ideges. Bambi csak szorgalmasan méri az idõket,
kiírja a táblára, Levente pedig talán egy õrgróf rezignáltságával veszi tudomásul a két
percet megközelítõ, majd, 01:58 körüli idõket. A Pannónia keményen elmegy,
és a régi Yamaha is nagyon teper, nem is szólva az MZ-krõl, nagyon jó idõket elérve...
De mi ez? Én is versenylázban égek, mintha számítana, hogy hol végzünk. Vagy mégis
számít? Persze, ez a lényege az adrenalinnak, amit a mellékvesém a vérembe nyom,
egyre nagyobb mennyiségben. Meccselések, borítások, az idõ melegszik, a pálya szárad.
Egy-egy versenyzõ 2 órát megy, de ezt is csak saccoljuk. Azt sem tudjuk, mennyi benzin fogy,
és a gumik is kérdésesek. A két plusz hátsóra Bambi már most jelzi, hogy kevés lesz.


Látogatók és valódi szurkolók Debrecenbõl - Ede (GT650R piros) és Csaba (GT650SH ezüst)





A célegyenes elõtti kanyar - Levente a motoron.

Elsõ depo, tankolás

Az elsõ kiálláskor, kb este 6 körül az 5500 kilóméteres gumit lecseréljük, a széle elfogyott. Levente megosztja a
tapasztalatokat a következõ versenyzõvel, Zsomborral. A gyári gumik körönként elvesznek kb.
2 másodpercet. A fogyasztás viszont jónak tûnik, Bambi gyorsan kiszámítja, hogy mehetnek a fiúk akár
két és fél órákat is, ha bírják. Zsombor veszi át a kormányrudat, aki gondosan felveszi a gerincvédõ mellényt,
aminek nagyon örülök.


Levente kint, az elsõ két órában olyat motorozott, hogy nem lehet panasz.
(Itt vannak az ELSÕ és a MÁSODIK óra eredményei)
Zsombor készül. Bambin látszik, hogy elégedetlen a szerelési idõvel,
fõleg a kerékcserével, amihez spéci esztergált távtartók kellenének, mint a többieknél:
kb 6 perc az elsõ box idõnk, de nem piszkál senkit, nem idegesíti a népet - zseniális karmester.



Gyerünk vissza borítani ! Zsombor sportol, a Depo népe lenyugszik kissé.


Nem sokkal késõbb piros zászlós kiintés, mert mentõt kell a pályára küldeni egy Pannóniás eséshez, új rajt


Az új rajt az addig elért pozíciók szerint történik, a HYO a második helyrõl indulhat.
Persze addigra már kaptunk keményen köröket a Pannóniától, de a vezérlõsátorban ülõk is
láthattak legalább "Esthajnal-csillagot" (a HYOSUNG szó ezt jelenti)


A legendás motorok mezõnye - nem MOTOGP, mégis rendkívül izgalmas, a sok tehetséges versenyszellemû
motorépítõ és a meglepõ képességû lovasok a verseny közvetlen "élvezeti szintjét" magasra röpítik


Zsombor érkezik - itt keveset fotóztam, mert teljesen elragadott a köridõ hajsza, nagyon komoly idõket ment a srác,
és igaz, hogy körhátrányban volt, de többször leállt csatázni, a Pancsival, bár tét nélkül, de mégis..

HARMADIK, NEGYEDIK ÓRA EREDMÉNYEI

Telt az idõ, semmi komoly esemény nem volt, a víz felszáradt a pályáról. Esteledett, 10 felé járt az
óramutató. Már-már fellélegeztünk, amikor Zsombor intett egy lefelé-hüvelykujjat, a saját idejének
vége felé. Visszahúztuk a csíkot a depóba, majd kijött a GT, és Zsombor idegesen elmondta, hogy
kidobálja a 2-est és a hármast. Peti állít a váltórúdon, hátha az a baj. Ez rossz hír, mondta Bambi,
ha nincs meg a sebességfokozat, akkor elfogyott a fogaskerék, legalábbis olyannak tûnt, mert MZ
esetében ez szokott lenni a diagnózis, és ha elmegy a sebesség, akkor az már nem jön vissza.
A vérnyomásom kb 300 körülre ugrott, mert persze ez az, amit vár mindenki, hogy megadjuk magunkat,
aztán pakoljuk fel a kínai motorunkat (senki sem tudta megjegyezni a KOREA szót) és húzzunk haza
a p..csába. Kis ideig körözött Zsombor, majd szürkület miatt készültünk a váltásra, Sanyi következett.
Bambi és Peti megbeszélték, hogy váltó javításba nincs értelme belefogni, mert ahhoz blokkot kellene
széthúzni, meg nem is tudnánk mit beletenni. Vajon mi lehet? Már nem beszéltünk dobogóról, fagyos
volt a hangulat - bár a srácok azt mondták, hogy addig mennek, amíg legalább egy fokozat van.
Kemény gyerekek, annyi szent. Ugyanakkor a gyenge eredmény mutatná, hogy technikai hibával
motoroztunk, egyébként sem lehetne eltitkolni ilyesmit, a pálya szélén a többiek is számolják, hogy
mikor hová váltunk (ennyit a barátságos és nyugis veterán mocizásról).
A Depo kiálláskor Sanyi ugrik a motorra, tankolás, fékbetét csere, idegesség. Megnézzük az olajat,
kicsi hiányzik. Gyanús a dolog, eddig nem ette. Milyen olaj van benne? Full szinti, 5W. Verseny elõtt
lecseréltük a sima fél-ásványi 10W40-et, jót akartunk...
Bambi gondterhelt, de beküldi Sanyit, azzal az instrukcióval, hogy jöjjön be, ha nem oké.
Két kör, Sanyi bejön. Kapom a második infarktust. Csak ötödik nincs - mondja. Nna! Most az egyszer
tévedhetne Bambi! Mégis van váltó 1-tõl 4-ig, de miért?... Gyorsan vissza a gyári
lánckereket, ami hosszabb, hogy tudjon 4-ben végsebességre jobbat menni!
Drámai pillanat, eldöntjük a motort a bal oldalára, és a dekli alá nézünk, hátha hozzáférni valamihez.
Nincs értelme, minden rendben van szemre, de összeolajozzuk a deklit, így a fanyalgók mondhatják
késõbb, hogy "né má, fossa az olajat a deklitömítésné.." Persze mindezt gyorsan próbáljuk,
mert idõ és verseny van. Utolsó kísérletként leengedjük az olajat , és újat teszünk bele (5W-set itt még) ,
illetve kifújjuk kompresszorral az olajhûtõ bordáit, gyorsan lábra, és vissza....
Feszült percek, futunk a pályára. Elsõ kör, Sanyi érkezik, nem mutat semmit.
Még egy kör, jön Sanyi és felfelé tartja a hüvelykujját! Nem tudjuk pontosan, mit jelent, de hallatszik a
célegyenesben, hogy ötig vált, majd szépen vissza a végén...
Örülni nem merünk, futás a számítógéphez - még mindig megvan a második hely !
Bambival leülünk, és kb 6 kört megy Sanyi, aztán mérünk Bambival, 2.00-ás idejû kör is megvan,
ez okés lesz. Aztán valami történik hátul, de nem tudjuk mi.
Piros zászló, kiintik a motorokat, elindul a mentõ. 22 óra 30 perc, teljes sötétség. Jönnek a gépek ki,
a miénk nem jön. Visszamegyünk a boxba, a szomszéd 9-es csapat pilótája közli a hírt: a hátsó
egyenes végén saccra 130-as tempóval bukott a Hyosung. "Rossz volt nézni, még most is remegek" - biztat
minket. Mi van Sanyival? Gyorsan, valami hírt! Hol van már a mentõ? Bambi is eléggé kész van.
A mentõ visszajön, eközben én kimegyek a kanyarba Petivel, ahol a HYO a lábán áll. Így sötétben
úgy tûnik, hogy tovább mehetne...de vajon nem váltóhiba miatt esett el ? Nem tudjuk, csak egy
OKÉ jelet kaptunk tõle, aztán nemsoká perec...Gyomrom kb 1 köbcenti. A motor lábon jön vissza
Petivel. A sátorban addigra - szerencsére - saját lábán beballagott a mentõbõl Sanyi. Lógatja az
orrát. "Elcsesztem a versenyt" - mondja. Megnyugtatom, semmi baj, de mondd már meg, hogy
mid hiányzik, mi tört el? A csuklói bedagadtak, csúnyán megütötte, és a könyöke is fáj.
De mi volt a gond? Semmi - jó a váltó! - saját hibámból estem ! - válaszol. Megvigasztalom,
szinte törvényszerû volt, sosem ült még a gépen, nagy volt a stressz rajta, mert pont elõtte
volt a kiállás, kicsit felvidul. Tehát az olaj melegedett el és a rövid elsõ lánckerék rátett, hogy
visszaváltáskor a minden kanyarban 12000-re felpörgõ motor túlmelegedett, de
mûködik a váltó hibátlanul. Új stratégia, 10000-nél váltani, kuplung nélküli váltás nincs,
és szerezni sima 10W40-es fél-ásványi olajat valahol az éjszakában. A motorra eközbe ráugranak a
többiek és ezerrel szerelni kezdik a letört dolgokat. Kuplungkar, elsõ tengely csavar, bukócsõ, ami
nagyot védett, az MZ kormány pedig merevített, nagyon bírta a pörgést meg a csúszdát.
Persze kérdezzük, hogy mennyi volt a tempó, úgy 4-ik tõgáz, majd
ötödik, és akkor perec... kb 130 km/óra. Sanyika nagy túlélõ, hála istennek. A kis GT is bírja.
20 perc alatt kész a gép, de ez 10 kör hátrány. Peti szerel és ugrik fel a gépre, majd elkezd körözni,
és hozza a legrosszabb esetben 2.10-es idõket szépen, folyamatosan. Kicsit fellélegzek, de öröm azért nincs.
Innentõl kezdve a feszültség óriási maradt.



Orr-lógatás, csukló-jegelés...a nagy túlélõ, csak azt bántuk, hogy nem tudott ezen a versenyen többet szerepelni,
mert nagyon jó idõket csinált volna, és így a többieken több volt a teher


Az öröm oka, hogy a motor mégis tovább megy, és okés a váltó


Ide csak annyit, hogy DAINESE gerincvédelem...ezután a perec után mindenki felvette


No comment



Ami kapott, és nem is volt nálunk: ha a lámpa elmúlik, akkor bajban lettünk volna


Mindjárt mehet vissza...


Szerel és versenyzik - Hegeda a törés után ült fel



A bukócsõ olyat kapott, hogy kb 15 fokkal hátrahajlott, és átlukadás-közelire kopott


Bambi órával a kézben, kis takarótuninggal: hideg volt éjszaka. Egyre nyugodtabb, a körök mennek, minden a helyén,
azaz a motor a pályán, a köridõk 2 perc felett picivel, a meccs állása stabilan második hely - éjfél elõtt vagyunk,
ezt nem hittem volna másfél órája.

ÖTÖDIK, HATODIK ÓRA EREDMÉNYEI

Elindulok félszinti olajért, legalább levezetem a feszültséget. Egészen Kisújszállásig a MOL kútig kell
menjek, hogy nyitva tartó benzinkutat találjak. Oda-vissza 150-el tépek, kicsit megnyugtat.
Van is, amit keresek, veszem, viszem. Mire visszaérek, a motor már Leventével köröz. Bambi ugyan mondta,
hogy igazi éjszakai menõ a srác, de amit mûvel, az hihetetlen: 1.57-et megy a gyéren és hiányosan
megvilágított pályán, ha összekerül, akkor meccselget a Pancsival, nem semmi...
Bambit magára hagyom kint, sok már az idõ, de még féltávnál sem vagyunk ! Meg kell nézni az embereket odabent. Hegeda adrenalinja az égben, aludni nem akar. Nagy nehezen beerõletem a Ducatoba, kicsit elpilled. Király Gabival magunkra maradunk kicsit, elõkészülünk egy kerékcserére Bambi utasítása alapján. Sanyi felébred, szarul néz ki, fáj a feje, remeg. Mondjuk neki, hogy kórház, visszük - mondja, hogy õ nem megy, csak vizet, takarót kér. Tiszta háborús övezet. Lassan elérjük a csereidõt, Levente 2 és fél óráig van kint. Bambi szól, Zsombornak ébreesztõ. Elõjön, kérdi, hogy okés-e a váltó - és hogy ment Sanyi. Elmondjuk az esést, nagyon hirtelen felébred, információ-éhségét csillapítanunk kell. Öltözik, jön Bambi, kiintette Leventét, majd be is fut. Minden oké? Fasza minden - mondja, megbeszéli Zsomborral a vezetési technikát, kanyarokat, a többi versenyzõ dolgait. Eközben kereket kellene cserélnünk, ami azt jelenti, hogy nem lesz elég a két hátsó, viszont ehhez felkeltjük Petit. Megkapja a gép a sima olajat is, Zsombor felpattan, és húzza a csíkot vissza.
Kell még egy hátsó kerék, nincs mit tenni, reggel hétre szereznem kell egyet. Ekkor beugrik, hogy van egy új GT125 Püspökladányban, az ottani szalonban, ugyanilyen Shinko gumival! Ezzel Papp Mátyás barátunk vasárnap délelõtti
durmolásának annyi, 6-kor fogom ébreszteni. Külön köszönet neki is, amiért felkelt reggel!
Nincs más hátra, mint egy órát próbálok aludni, Bambit teljesen magára hagyom a pályán.
Kb két óra múlva ébreszt Király Gabi, meg a GT brummogó hangja, amikor Zsombor kiáll.
Fékbetét csere elöl, és szerelési hiba: az ütvecsavarozóval eltépünk egy nyolcas menetet
a féktartó konzolban, és a donor még sehol: hogy tudunk továbbmenni? Ahh, idegbaj, ott volt a polcon,
nem hoztam....De várj csak, itt van a GT650S, a Motorrevüs sátornál, ami náluk van tartós teszten,
és ugyanaz a konzol ! IDE VELE !!! Peti felteszi most kézzel, és behúz a pályára. Kb 10 kört vesztünk,
de van mibõl, én már telefonon kapom ezt a jó hírt, mert Gabival repülünk Püspökladányba a GT125-ért.

HETEDIK, NYOLCADIK, KILENCEDIK, TIZEDIK, TIZENEGYEDIK, TIZENKETTEDIK ÓRA EREDMÉNYEI


Ideiglenesen harcképtelenné tett Motorrevüs GT650S


Reggel hétre visszaértem Püspökladányból, a háttérben a kerék-donor fekete GT125. Sokan gondolták a becsomagolt
motor láttán, hogy szétestünk, és kell egy másik gép, ezért eltoltuk a Motorrevüs sátor mellé közszemlére,
lógó lánccal, és egy használt hátsó kerékkel.


Szépen elõbújik a nap, a motorok kitartóan nyomják a köröket, a versenyzõk még mindig tolakszanak egymással.
Dakar-fíling. Ismét mentõ kellett, ezért reggel egy újabb piros zászló, majd új start. Hegeda volt a soros.



A pályán....idõtábla mutatás


...és a pálya szélén: Levente meglepõen kipihent pár óra alvástól, Bambi pedig egy percet sem aludt


Hegeda stabil körözése


A bal oldali pályaszomszédok minden körben show-t csináltak versenyzõjüknek, jó arcok voltak, és maguktól
ki tudták mondani, hogy HIJOZUNG - bár lehet, hogy hallottak minket beszélgetni....


Paulovits Imre, Motorrevü fõszerkesztõ, õrült motoros - a gépük 160-at ment egyenesben, és kanyarban se lassan...



A többi depo sátor. Délelõtt 10 körül. Ekkorra már sok volt a fáradt ember.


TIZENHARMADIK, TIZENNEGYEDIK, TIZENÖTÖDIK, TIZENHATODIK, TIZENHETEDIK, TIZENNYOLCADIK Ó.

Letelt Hegeda ideje,nagyon szépen ment, és két óra felett jócskán. Miután kijött, még szerelnie
is kellett. Depo, kerékcsere hátul, persze tankolás, és Levente tovább indult.
Mivel 10 óra volt, a következõ 2 óra Levente 12-ig, majd Zsombor 14-ig, illetve befutóra
megint Hegeda 16-ig. Tehát aludnia kell. De ne rohanjunk ennyire elõre, hol van még a vége.
Persze nagyon szépen nyomjuk a köröket, a gyönyörû V2 morgás (GPR sportdob) messzirõl
megkülönbözteti a GT-t a kétütemûektõl. Az idõ halad, már csak 6 óra van hátra, Levente
megint 1.59-et megy, majd 2.00-ket: mondtam volna én szívesen, hogy lassítson, de Bambi
legyint: így jó motorozni, kicsit versenyezni a másikkal. Ha eddig nem állt meg, akkor már nem fog.
Igaza van, nincs hibánk, pont kibír 6 órát a gumi, mi bajunk lehet... na persze ezt akkor
nem egészen így gondoltam - de Levente meccselései feledtették az izgalmakat, és látványosan
mentek a többiek is...

Hajsza, rendületlenül.


Levente a pályán


Hegeda alvás, depo sátorban, kb 100 decibeles kétütemû kipufogók jönnek-mennek kétpercente...


12.00 óra, Bambi elcsal negyed órát a fiúktól, annyival tovább tartja a pályán õket.
Leventét 2 óra 10 percre kiinti, majd Zsombor következik. Már nincs 4 óra hátra,
a Hyosung team a második helyen...



Az utolsó elõtti depo, már nagyon lezser hangulatban telik el ez a pár perc.


Nincs gyorstankoló, de azért gyorsan tankolunk. A kabala tazmán ördög is bírja.


Kis láncápolás, és mehet..(nem cseréltünk sem láncot, sem gyertyát)


Zsombor utolsó etapja elõtt...


..és 2 óra 15 perccel késõbb, az utolsó etapja után. A rajongói leveleket továbbítjuk !




Zsombor is szinte hajszálra úgy ment, mint Levente: tökéletesen. 1.59-es körök, egy-két racing,
ahogyan õ mondta, élvezetesen és sportosan. A motor rendben, megkínoztuk, állja a sarat, és még mindig
versenytempó van. Ha edzettünk volna, akkor kijön az olaj melegedése, és megkereshettük volna a versenyre
való olajterméket... és Sanyi is megismerhettte volna a gépet.
Még ennyi hátrányunk sem lenne. Az látszik, hogy a Pancsit nehéz lesz befogni, 1.55-ös köröket
kell menni, de nem lehetetlen. Végülis mi is tehetünk 104-es benzint a gépbe jövõre, és persze full-brutál
pályagumit is szerelhetünk fel, és sokat nyerhetünk depo idõkön is...Na de vissza ehhez a versenyhez
Ahogyan az idõ telik, elhallgatnak a gúnyos, kétkedõ szavak.
A széria GT250 nyomja a versenytempójú köröket folyamatosan Zsomborral.

TIZENKILENCEDIK, HUSZADIK, HUSZONEGYEDIK, HUSZONKETTEDIK ÓRA EREDMÉNYEI

A legutolsó depót nem fotózta senki, kb délután kettõkor indult útjára Hegeda és a GT, hogy beérjenek, és
megmutathassák azt, amit ez a csapat, és ez a motor tud.


Bambi, délután három óra tíz perc - a fülétõl kb 4 méterre tépnek el a 2-ütemû hangrobbantók.
És alszik. Nem mér idõt, de elnézzük neki! Biztos "kicsit" fáradt.

Már én használom a táblát, de nem köridõket, hanem a hátralévõ perceket mutatom Hegedának.
45 perc. Meleg van, a fejem fáj, éhes vagyok, de el nem mozdulok a pályától.
30 perces tábla is elkészül - szinte semmi az elmúlt 23 és fél órához képest.
15 perc - lassan hátramegyek, de a pezsgõt még nem merem kivenni a kocsiból.
Minden csapat a célnál tülekszik és várja a kockás zászlót.....IME AZ UTOLSÓ PILLANATOK,
HEGEDA MEGHAJOLVA GURUL ÁT A CÉLVONALON....












..és persze MAX-kör, pezsgõvel !


Nem elég? Akkor még egy MAX...


sehova, amíg nem jelöltük meg a helyet..


..kész, mehetünk!



HUSZONHARMADIK ÓRA, ÉS A VÉGEREDMÉNY


A képen Lovas Sándor, díjkiosztás közben


Gyõztes csapat, csak Sanyi hiányzik, de õs is megérdemli az érmet - a többiek eljuttatják neki

A gyõztes motor:

HYOSUNG GT250 - 2005-ös évjárat, széria kivitel
- 580 megtett kör
- 1856 megtett kilométer
- összetett 2. hely
- 4 hátsó gumi
- 3 elsõ gumi
- 1 kuplung kar
- 115 liter benzin
- 1 esés 130 km/h-val
- fékbetétek és olaj cseréje - és semmi más
- továbbra is szolgálati motorként folytatja karrierjét



A kis GT júli harmincadikán már Sirokon lesz Hegedával, ott meg is nézhetitek.

KÖSZÖNJÜK FIÚK! Jövõre ugyanitt !

Szerzõ: Demeter Domokos